Irodalmi nyomozó: Ki volt az igazi Monte Cristo?
Ki ihlette Edmond Dantès alakját? A kötet bűnügyi történetek, életrajzok és kéziratok nyomán tárja fel, hogyan született meg Dumas legendás hőse – és miért nincs egyetlen ember, akit biztosan az „igazi” Monte Cristónak nevezhetnénk.
Ingyenes letöltés
A PDF új lapon megnyitható, majd a böngésző PDF-olvasójából is elmenthető.
A kiadványról
Ki volt valójában Monte Cristo grófja? Létezett-e Edmond Dantès történelmi megfelelője, vagy Alexandre Dumas több valódi és kitalált alak történetéből teremtette meg a világirodalom egyik legismertebb hősét?
Az Irodalmi nyomozó első kötete egy híres irodalmi legenda eredetének ered nyomába. A közkeletű történet szerint Dumas főhősének mintája egy François vagy Pierre Picaud nevű francia cipész volt, akit irigyei hamisan feljelentettek, évekre bebörtönöztek, majd szabadulása után hatalmas vagyon birtokában tért vissza, hogy bosszút álljon ellenségein. A hasonlóság a Monte Cristo grófja történetével feltűnő. A baj csak az, hogy minél alaposabban keressük Picaudot a történelemben, annál bizonytalanabbá válik maga az ember.
A könyv visszatér Alexandre Dumas egyik bizonyított forrásához, az 1838-ban Jacques Peuchet neve alatt megjelent A gyémánt és a bosszú című történethez, majd azt is megvizsgálja, mennyire tekinthető valódi rendőrségi ügynek az elbeszélés. A nyomozás során felmerül Étienne-Léon de Lamothe-Langon neve is, és az a lehetőség, hogy Dumas egy már eleve erősen irodalmiasított történetből indult ki. François Picaud így különös helyzetbe kerül: Dumas forrásaként bizonyítható, történeti személyként azonban jóval kevésbé biztos.
A következő nyom Auguste Maquet-hoz, Dumas alkotótársához vezet. A fennmaradt dokumentumokból és Dumas saját visszaemlékezéséből kiderül, hogy Maquet kulcsszerepet játszott a regény szerkezetének kialakításában. Ő vetette fel, hogy a titokzatos, gazdag Monte Cristo múltját ne néhány oldalas visszaemlékezésben intézzék el, hanem az olvasó végigkövethesse Edmond Dantès fiatalságát, szerelmét, elárulását, börtönéveit és Faria abbéval való találkozását.
A kötet ezután felkutatja a valódi Faria abbét, José Custódio de Fariát, a Goában született papot és gondolkodót, aki Párizsban a hipnózis és a szuggesztió korai történetének különös alakjává vált. Dumas megtartotta a nevét, de a Château d’If fogságát, a Spada-kincset és Edmond Dantès tanítását már az irodalmi képzelet teremtette hozzá.
Külön fejezetek vizsgálják Thomas-Alexandre Dumas, az író legendás apjának sorsát. A francia forradalom tábornoka fogságba került Dél-Itáliában, betegen tért haza, katonai pályáját és korábbi lehetőségeit pedig többé nem tudta visszaszerezni. Közvetlen bizonyíték nincs arra, hogy Edmond Dantès róla készült volna, de az elveszett élet, a fogság és a politikai igazságtalanság motívuma nehezen választható el Dumas családi emlékezetétől.
A nyomozás Dumas korábbi regényéhez, a Georges-hoz, valamint Auguste Arnould A szerencse kereke című művéhez is elvezet. Ezekből láthatóvá válik, hogy az önmagát újjáteremtő ember, a hamis levél, a megaláztatás utáni visszatérés és az elveszett társadalmi helyzet visszaszerzésének motívuma már a Monte Cristo grófja megszületése előtt jelen volt Dumas irodalmi környezetében.
A könyv végül nem egyetlen „igazi Monte Cristót” nevez meg. Éppen ellenkezőleg: megmutatja, hogyan olvadt össze bűnügyi történet, történelmi alak, családi emlék, korábbi regény, alkotótársi ötlet és Dumas saját fantáziája Edmond Dantès alakjában. A fikció pedig olyan erősnek bizonyult, hogy idővel visszaírta magát a valóságba: a Château d’If látogatói ma Dantès és Faria celláját keresik, holott egyikük sem raboskodott ott.